Adj annyit, hogy tenni akarjon, ne annyit, hogy ne tegyen semmit!

ADJ ANNYIT, HOGY TENNI AKARJON, NE ANNYIT, HOGY NE TEGYEN SEMMIT

Egy filmben hallottam ezt a mondatot, egy gazdag apa szájából. Elgondolkodtató, megszívlelendő. Szülőként, társként, emberként is szembe kerülhetünk ezzel a dilemmával.

Mikor, miből, kinek, mennyit adunk?

Muszájból, kellből, megfelelésből ?

Konfliktus kerülésből vagy tiszta szívből, meggyőződésből?

Te hogy vagy ezzel?